Bizonytalan ideig zárvaTemporarily closed

Cím:Address: 1114 Budapest, Tranzit Art Café

Asztalfoglalás, rendelésReservations, preorders
Telefon:Phone: +36 1 209 3070
Email: tranzitcafe@gmail.com

Facebook: fb.com/tranzitcafe

Napi ajánlatDaily offers

12 órátólFrom 12 PM

Napi ajánlatunk a Facebook oldalunkon!See our dayly offers on our Facebook page!

Whoever brings a donation will receive Anna Makovecz's notebook as a gift!

Aki adományt hoz, Makovecz Anna jegyzetfüzetét kapja ajándékba!

Pro Cultura Award
Pro Cultura-díjPro Cultura Award

Napi menü rendeléseOrder your daily meal

Ha telefonálsz, a megbeszélt időben készen lesz a rendelésed elvitelre.We prepare your meal for the time you can drop by. Call +36 1 209 3070

RendezvényEvents at Tranzit

Kérjetek egyedi ajánlatot céges rendezvényre!

Get a quote for your next event!

Email: tranzit@tranzitcafe.com

  • Állóhely: 80 fő, ülőhely: 70 fő
  • Fedett dohányzó terasz kiszolgálással és télen inframelegítővel
  • Projektoros vetítés, hangosítás, DJ
  • Teljes lebonyolítás (konyha, személyzet, programok, díszítés) vagy terembérlés
  • Családi rendezvényekhez gyermekfelügyelet óvodapedagógussal
  • Akadálymentes megközelítés
  • Autó- és kerékpárparkoló
  • WiFi

Tortarendelés

Sütemény- és tortabeszállítónk: Édes Sári (www.edessari.hu). Születésnapra tőle érdemes egy jónagy tortát rendelni.

Tranzit Catering

Fogadó falatok és italok

  • Perec, grissini, mézeskalács
  • Forralt bor, pezsgő

Tranzit Art Café

Svédasztalos ajánlatunk

  • Sajt- és sonkatálak
  • Marhahúsleves gazdagon
  • Kesudiós sütőtökkrémleves mézes lime-öntettel
  • Rosé kacsamell fahéjas meggyszósszal, burgonyapürével
  • Vaddisznóragu vadász módra házi burgonyagombóccal
  • Házunk csokitortája vaníliafagylalttal
  • Citromos-lime-os túrótorta

Retro kínálat

  • Majonézes saláták
  • Csabai töltött karaj
  • Borjúpaprikás bacon-be tekert túrós csuszával
  • Erdélyi rakottkáposzta
  • Máglyarakás, vargabéles, házi somlói galuska

Együtt ünnepelnétek a kollégákkal?Celebrating together with your collegues?

Valami eredetire és különlegesre vágytok, barátságos légkörben?Looking for a special, friendly ambience?

Email: tranzit@tranzitcafe.com

Feltöltés alatt

Just updating

Kiállítás

Vendégeink

Abody Rita

Valószínűleg nem szokványos dolog, hogy az ember egy kávézó mellé akarjon lakást cserélni. Pedig valahogy így történt…

2006-ban, amikor a Gellért térhez közeli pici lakásunkat szerettem volna valamivel nagyobbra cserélni, egy ismerős jelezte, hogy éppen eladnák a Bukarest utcai lakásukat. Eljöttem megnézni. És beleszerettem. Mármint a környezetbe. Nem csak azért, mert a vasúti töltés gyerekkori magányos barangolásaim fő útvonala volt, és ma is itt fut a megszépült csupa-zöld sétány. Nem is csak azért, mert pár percre van a Feneketlen-tó játszótere, szintén gyerekkori hely, mögötte a Szent Imre gimivel, ahova édesapám járt, majd József Attila Gimnázium korában én is meg az öcsém is, sőt (akkor még nem tudtam), a lányom is ide fog...

Hanem itt volt a Tranzit.

Még emlékeztem rá buszpályaudvar korából. Ám az akkori zajos, benzinszagú forgalmi csomópont helyén most egy kis oázis fogadott. Hatalmas terasz, ahol nyáron is hűvösen lengedezett a szellő, kényelmes kanapék, függőágyak – első látásra is olyan hely, ahol szinte szanatóriumba illő béke és nyugalom van, a város budai felének kellős közepén. És még nem is tudtam, hogy odabent folyamatosan kiállítások, előadások, kultúrprogramok zajlanak, első osztályú konyha van és sok-sok tea – minden, ami egy kávézót egész napos élettérré bűvöl egy értelmiségi számára, aki amúgy csak beugrana a szokott koffeinadagjáért.

A kérdés eldőlt. A lakás ugyan csak egyszobás volt, de alakítható, és kettőnknek – nekem és 6 éves lányomnak – akkor még elég is.

Pedig még azt sem tudtam, mekkora szerepe lesz alig pár év múlva a Tranzit kávéháznak az én személyes pályám alakulásában.

2009 tavaszán említettem Orsinak, a Tranzit vezetőjének, hogy kreatív írás szakkört szeretnék indítani 10-15 éves gyerekeknek, de a lakás túl kicsi hozzá. Azonnal felajánlotta, hogy tartsuk nála a foglalkozásokat, a kávéházi íráskultúra jegyében – és az első alkalomra, amit a Nők Lapja is meghirdetett, több tucat gyerek érkezett, akik csokis sütit kaptak házilag készült tejszínhabbal… Itt volt legelső felolvasásaink egyike is, aztán végképp a Tranzithoz kötődött a gyerekek három év múlva induló nyári Drámaíró-Színjátszó Tábora is, amelynek előadásai – igazi utcaszínház – szintén a Tranzit teraszán zajlanak nyári péntekeken...

Mi ugyan nagyobb lakásba költöztünk azóta – két saroknyira –, de a Bukarest utcai lakás megmaradt műhelynek és a Tranzit a nyári táborok színhelyének. A gyerekek nem csak elsőrendű – nem napközis jellegű – ebédet kapnak kedvezményesen, és mellé fagyit, gyümölcsöt vagy más finomságot, hanem helyet is az ebéd utáni pihenéshez, valamint teret a színpadnak, amit mi magunk építünk fel. A Tranzit végénél levő kis park eredetileg afféle elhanyagolt grund volt – ma már Orsi közbenjárására gyönyörű, rendezett, árnyas pihenőpark lett, ahol írni, próbálni, beszélgetni, játszani lehet, a Tranzitban pedig folyamatos „kultúrháttér” a kiállítások, az előadások és a gyerekeknek is szóló moziprogramok jelenléte. A saját programunk mellett az ide látogató gyerekek azt is megtapasztalhatják, milyen egy európai, gyerek-, kutya-, és „mindenbarát” helyen beszélgetni és dolgozni, láthatják a teraszon rendezett gyümölcsvásárokat, a különféle szervezetek támogatására megszervezett bolhapiacokat, az őszi-téli időszakban meghitten világító gázmelegítőket – ilyet csak Párizsban láttam. És mindenekelőtt azt, hogyan lehet – és kellene – egy széles társadalmi spektrum igényeit figyelembe véve, a nehezebben lépést tartókat is mindig „beleölelve” a fogyasztói körbe, egy valódi, színvonalas, napi és egyben ünnepi használatra alkalmas életteret kialakítani.

És hogy miért fontos mindez? – Az igényesség a kulcsszó. Azért, mert a gyerekek a jövő – ők lesznek azok, akik a következő évtizedek kultúrtereit alakítják és benépesítik – az ízlésük, az igényeik talán itt kapnak először ízelítőt abból, hogyan lehet ilyen sokoldalúan, olyan sok mindenre tekintettel és ilyen színvonalon egy élhető, örömteli életteret, egyben kulturális mozgásteret kialakítani – lazán, könnyedén, mégis olyan „pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen”.

Ezt jelenti nekem és nekünk a Tranzit – szívből remélem, hogy az idők végezetéig…

 

Kemény István

Nekem két mosoly ragyogja be a Tranzit Cafét. Az egyik régi. Kilencéves koromig családom felnőtt tagjaival mindig a Kosztolányi Dezső téri buszvégállomásra érkeztünk meg Érdligetről, ahol laktunk. Nekem ezek a megérkezések és ez a buszvégállomás jelentették az ünnepség kezdetét, Pestet, a Várost. Hazafelé pedig mindig szomorú voltam itt, mert megint haza kell menni Érdligetre, ahol nincsenek emeletes bérházak, és villamos sincs, és semmi sincs. Hazafelé mindig este volt már, a buszvégállomás üvegépületében mocskos volt a padló, részegek ittak a büfénél, tömeg volt, sietség, gyereksírás. Többnyire más gyerekek sírtak, nem én, de csak azért nem én, mert engem mindig megvigasztalt, ahogy a gyönyörű, farmotoros Ikarusok sréhen beálltak egymás mellé az indító állásokba, szerényen, de lelkesen elém tolva a szélesen mosolygó képüket, hova vigyünk, édes kis gazdánk? Sóskútra? Pusztazámorra? Vagy mit szólnál az érdligeti Casinóhoz? Szóval az egyik mosoly, ami nekem örökre beragyogja Budapest egyik legszebb modernista épületét, a Kosztolányi Dezső téri buszvégállomást, mai nevén a Tranzit Cafét, a szürke, farmotoros Ikarusnak, az egyetemes busztörténelem talán legszebb buszának a mosolya. A másik mosoly Egri Orsié, a Tranzit vezetőjéé.

Ezt a mosolyt nem kell bemutatni senkinek, aki csak egyszer is találkozott Orsolyával, mert nem lehet vele úgy találkozni, hogy egyszer legalább ne ajándékozzon meg vele. Kávéházat nyitni lehet mosoly nélkül is, de azt hiszem, hogy hosszabban üzemeltetni nem lehet. Főleg nem Dél-Budán, ahol száz évig próbálkoztak meghonosítani a pesti életformát. Az áttörést végül a Tranzit Café hozta el. A titok nyitja Egri Orsolya szívből jövő mosolya lehet. Nyilván sokszor kellett rámosolyognia bürokratákra, pszichopatákra, feljelentgetőkre, ellendrukkerekre, bepiált vendégekre, visszanemmosolygókra is, amíg mindenki belenyugodott, hogy itt márpedig mosolyogva van, és mosolyogva is lesz, és erről teljesen fölösleges vitát nyitni. És így születhetett meg a Tranzit Café egész Budapestre kiterjedő hírneve: hogy itt szeretik az embert, sőt, magát az Embert szeretik, mert ezt a helyet sokat tapasztalt, viharvert humanisták vezetik, működtetik, ők szolgálnak fel, ők takarítanak. Itt a vendégek lelke is törzsvendéggé válik.

 

Lackfi János

Ujjé, a Tranzitban nagyszerű! Mintha egy templomot, az utazás templomát építették volna át presszóvá. Ott susog még a levegőben a sok-sok indulás és érkezés izgalma, ujjongása, csalódása, szorongása: jajpapalenekéssük, édesszívemhogymegnőttél, degyönyörűenmegfogottanap, tudtamhogyeljösszmégisszeretsz, hoztambarackakertbentermett! Szép időben, mikor megnyílik a terasz, a városi zajok-zörejek, motorhangok, szőnyegporolások, boltajtó-csilingelések, kasszacsattogások, szerelmes csókok, szerelmes pofonok, száraz, üzleti köszönések, babagügyögések, nyugdíjas zsörtölődések is erre tranzitolnak a levegőben. Aki az élet ütőerén szeretné tartani hüvelykujját, üldögéljen egy kicsit a Tranzitban, nézegessen művészetet a falon, egyen egy kis mexikói tanyasi csirkeragut, és szürcsölgesse a város szénsavas lelkét üvegpohárból. Ott talál engem is, hiszen ezért az írásomért cserébe örökös törzsvendégnek neveztek ki, és ez már biztos.

 

Spiró György

Érdekes hely a Tranzit Art Café: olyan kávéház, ahol naphosszat gyerekek szaladgálhatnak, ifjak netezhetnek és ebédelni is lehet. Kiállításokat, bemutatókat tartanak, közben pedig az egykori buszpályaudvar hangulatából is maradt valami. Évek óta odaszervezem a hivatalos programjaimat, mert a lakásomhoz még ez esik aránylag a legközelebb (Sasadon voltaképpen semmi sincs), és mert lehalkítják a zenét, ha interjút készítenek velem. Nyaranta a volt pályaudvar kinti, fedett része úgy fest a környező bokrokkal és fákkal, mint egy római vagy párizsi park, és ha elég szűkre állítják a látószöget, nem tűnik fel, hogy házak is vannak kétfelől. Télen egy kicsit hűvös, rendesen fel kell öltözni, a nagy, földig érő ablakok nem szigetelnek túlságosan. A város közepe, mégis mintha kint lenne valahol. Főutak a közvetlen közelben, mégis csönd van. Érdekes, hogy van ilyen.

 
Gomb / Button 1 1 1 1